Az egész falu odáig volt ezért a receptért: így készítette nagymamám a diós kiflit
Egy kis faluban az ünnepek másképp zajlanak. Mindenki ismer mindenkit, a közös eseményeknek súlya van, és együtt lenni teljesen természetes. Így volt ez a kilencvenes évek végén is, amikor a Mikulás nem egy bevásárlóközpontban jelent meg, hanem a falu főterén, egy feldíszített karácsonyfa mellett.
A házi sütemények ilyenkor nem csak édességek voltak. Részei voltak a hangulatnak. Egy nagy vajling diós kifli, amiből mindenki vett egyet, aztán még egyet, mert nem lehetett megállni. Mire észbe kaptak, már csak az üres tál maradt.
Egy kifli, ami közösséget teremtett
A diós kifli sikere nem a látványban rejlett. Nem volt cifrázva, nem volt különleges formája. A tészta hájas volt, ahogy régen szokták, a töltelék bőséges, a porcukor pedig még melegen rátapadt a kiflikre.
A faluban hamar híre ment. A receptet kérték, jegyzetelték, továbbadták. Nem egy gasztrotrend indult el, hanem egy megszokás. Aki egyszer megsütötte, tudta, miért működik. Egyszerűen lehetett vele sok embert megkínálni, és mindig elfogyott.
Hájas tészta hajtogatás nélkül
A tészta alapja disznóháj, ami sokakat ma már meglep, de aki dolgozott vele, tudja, mit ad hozzá. Nem kell hajtogatni, mégis réteges lesz, omlós és könnyű. A tojássárgája és a tejszín lágyítja, a só pedig csak annyira van jelen, hogy kiemelje az ízeket.
A tészta jól kezelhető, nem kényes. Gyorsan összeáll, pihenés nélkül is szépen nyújtható. Ez az a fajta recept, ami nem kér sok figyelmet, mégis meghálálja az alaposságot.
A dió akkor jó, ha nem sajnáljuk belőle
A töltelék klasszikus. Tojásfehérje, porcukor és darált dió. Semmi több. A hab tartja össze, a dió adja a karaktert. Nem folyik ki, nem szárad ki, sütés közben pont annyira szilárdul meg, amennyire kell.
Egy teáskanálnyi elég minden kiflibe, de ez az a mennyiség, amit nem érdemes megspórolni. Ettől lesz igazán arányos a falat, amikor a porcukros tészta és a diós belső egyszerre kerül a szájba.
Hozzávalók a tésztához
- 30 dkg darált disznóháj
- 50 dkg sima liszt
- 5 tojássárgája
- 2 dl 33 százalékos tejszín
- egy csipet só
Hozzávalók a töltelékhez
- 5 tojásfehérje
- 25 dkg porcukor
- 25 dkg darált dió
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Így készül, ahogy régen is csinálták
A lisztet a sóval és a darált hájjal alaposan elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a tojássárgáját és a tejszínt, majd sima, jól formázható tésztát gyúrunk. Hosszúkás korongot formázunk belőle, amit nyolc egyenlő részre vágunk. Egy darab nagyjából 150 grammos lesz.
A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, majd óvatosan belekeverjük a porcukrot és a darált diót. Ezzel töltjük meg a kifliket.
A tésztadarabokat egyenként vékony, kör alakúra nyújtjuk, majd nyolc cikkre vágjuk. Minden háromszög szélesebb végére egy teáskanálnyi töltelék kerül, majd kiflivé csavarjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben 18–20 perc alatt megsütjük. Amikor elkészülnek, még melegen porcukorba forgatjuk őket. Egy adagból körülbelül 64 kifli lesz.
Ez a diós kifli nem akar újat mutatni. Inkább emlékeztet arra, milyen az, amikor egy sütemény nemcsak az asztalra kerül, hanem története is van. Amikor egy falatban benne van egy régi tél, egy közös ünnep, és az az érzés, hogy jó volt ott lenni. És néha ez bőven elég.
Ajánló: Ezt vacsoráztam három napig: könnyebb lett a gyomrom, és a súlyom is csökkent