A serpenyőnél dől el minden
Tapadásmentes serpenyőt melegítesz, külön zsiradék általában nem kell, mert a tészta önmagában is elég laza. Kis korongokat adagolsz bele, nem túl közel egymáshoz, mert sütés közben még nőnek egy keveset.
Amikor a tészta a serpenyőben van, minden korong közepébe kerül egy csokikocka. Ezt egy kevés tésztával befeded, így a csokoládé nem folyik szét, hanem szépen megolvad belül. Ez az a rész, amit nem kell túlgondolni, inkább ösztönből működik.
A buborékok mutatják az időt
Amikor a palacsinták tetején apró buborékok jelennek meg, tudod, hogy közel a fordítás pillanata. Nem kell sietni, a túl korai mozdulat csak elrontja az állagot. Ha már határozottan buborékos a felszín, egy mozdulattal megfordítod.
A másik oldal gyorsabban sül, itt már csak annyi idő kell, hogy aranybarna legyen. A belseje ekkorra puha marad, a csoki pedig pont annyira olvad meg, hogy kanalazáskor még tartsa magát.
Amikor frissen a legjobb
Az amerikai palacsinta nem az a desszert, amit órákig melegen tartanak. Frissen az igazi, amikor még gőzölög, és a csokoládé belül lágy. Van, aki juharsziruppal eszi, más porcukorral, megint más csak magában.
Ez az a fogás, amit nem kell túlmagyarázni. Elkészül, elfogy, és közben valahogy mindenki lelassul egy kicsit. Pont ezért jó időről időre elővenni.
Ajánló: A nagymamám liszt nélkül paníroz: azóta máshogy el sem tudom képzelni a rántott húst
