Sütöd egymás után a hatalmas palacsinta adagokat, a konyhát betölti a vaj és a vanília, a lekvár, és a kakaó illata, a család türelmetlenül toporog az ajtóban, s közben az első palacsinták már veszítenek a varázsukból. Ismerős az a pillanat, amikor az utolsó darab még tökéletes, de az első már langyos és még kissé rágós? Pedig néhány apró trükkel elérheted, hogy mindegyik egyformán forró, puha és csábító maradjon, akár több óra elteltével is.
A palacsinta és a lívance akkor a legfinomabb, amikor frissen kerül le a serpenyőről. Meleg, levegős, kívül aranybarna, belül puha. Ahogy azonban hűlni kezd, a tészta szerkezete megváltozik, megkeményedik és elveszíti a szaftosságát. A hő kezelése ezért legalább annyira fontos, mint maga a sütés.
A leggyorsabb trükk
Fogj egy nagyobb lábast, töltsd meg félig vízzel, és melegítsd addig, hogy csak gyengén gyöngyözzön. Helyezz rá egy hőálló tányért, amit a felszálló gőz finoman átmelegít. A kész palacsintákat tedd erre a meleg tányérra, így nem hűlnek ki, amíg a következő adag sül.
A sütő mint titkos fegyver
Sokan javasolják, hogy a kész darabokat 80–90 fokra előmelegített sütőben tartsd melegen. Ez a hőmérséklet elegendő ahhoz, hogy az étel meleg maradjon, de ne száradjon ki tovább.
Tedd a palacsintákat rácsra vagy sütőpapírral bélelt tepsire, egy rétegben. Ne pakold őket egymásra, mert a felgyülemlő pára elnehezíti a tésztát. Ha úgy érzed, túl sok nedvesség gyűlik össze a sütőben, hagyd résnyire nyitva az ajtót, így a levegő keringeni tud, és a felület enyhén rugalmas marad.
A cikk folytatódik, nyomj a tovább gombra a hirdetés alatt!
