A nagymamám liszt nélkül paníroz: azóta máshogy el sem tudom képzelni a rántott húst
Amikor először hallottam, hogy létezik rántott hús liszt nélkül, felhúztam a szemöldököm. A panír nálunk mindig szent dolog volt, liszt, tojás, zsemlemorzsa: ebben a sorrendben. Aztán jött egy vasárnap, és egy módszer, ami teljesen átírta azt, amit addig biztosnak hittem.
A nagymamám nem magyarázott, nem érvelt, csak csinálta. És amikor kivettem a sütőből az első adagot, már tudtam, hogy ez nem egy különcködő megoldás, hanem egy nagyon tudatos, régóta működő konyhai logika.
Amikor a panír helyett a pác dolgozik
Ebben a változatban nincs klasszikus panírozás. Nem kerül elő a lisztes tál, nem tocsog a tojás, és nem kell zsemlemorzsát szórni a pultról. A hangsúly teljesen áthelyeződik a hús előkészítésére, pontosabban arra a sűrű, ízes pácra, amely minden falatot körbeölel.
A mustár, a méz, egy kevés olaj, zúzott fokhagyma, pirospaprika és egy kanál majonéz együtt olyan alapot ad, ami nemcsak ízesít, hanem sütés közben vékony, aranybarna kérget képez a húson. Nem ropog úgy, mint a morzsa, de van benne tartás, és ez meglepően jól áll neki.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
























