A hús itt nem siet sehová
A csirkemell vékony szeletekre vágva kerül a pácba, és ott is marad egy ideig. Nem öt percre, nem félórára, hanem legalább egy órára, de ha több idő jut rá, az csak jót tesz neki. A hűtőben lassan dolgoznak az ízek, a hús felveszi mindazt, amit a szósz kínál.
Ez a lépés nem látványos, de kulcsfontosságú. A szaftosság itt dől el, nem a sütésnél. Mire a hús a tepsibe kerül, már nincs szüksége védelemre, mert belülről rendben van.
A sütőben dől el minden
A bepácolt szeletek sütőpapíron sorakoznak, nem érnek össze, nincs zsúfoltság. A sütő 180 fokra van előmelegítve, a hő egyenletes, kiszámítható. Félidőben egyetlen mozdulattal megfordítjuk a húsokat, és hagyjuk, hogy mindkét oldaluk megkapja a maga színét.
A végeredmény nem hasonlít a klasszikus bő olajban sült rántott húshoz, és nem is akar. Kívül finoman pirult, belül puha, omlós, nem száraz. Olyan étel, amit jó érzés megenni, mert nem nehezít el, mégis teljes értékű fogás.
Más köretet kíván, más hangulatot hoz
Ez a hús nem krumplipürét vagy hasábburgonyát követel magának. Inkább friss salátát, egy adag rizst, esetleg bulgurt. Könnyebb, letisztultabb, és valahogy jobban illik a hétköznapokhoz, mint a klasszikus vasárnapi rántott hús.
Nem jobb és nem rosszabb, csak más. És pont ettől működik.
A nagymamám módszere nem trend és nem újítás. Egyszerűen egy másik út, amit kipróbálva nehéz elfelejteni. Azóta, ha rántott hús kerül szóba, mindig ez jut eszembe először. És legtöbbször már mást nem is készítek.
Ajánló: Napi 1 teáskanál ebből, és az emésztésed végre megnyugszik: jobb, mint a lenmag
