Nem mindenkinek és nem korlátlanul
Ahogy minden koncentrált gyümölcsnél, itt sem mindegy a mennyiség. A szultána természetes cukrot tartalmaz, ami gyorsan energiát ad, de érzékenyebb anyagcserénél könnyen túl sok lehet. Cukorbetegeknek vagy azoknak, akik vércukorszintjükre külön figyelnek, érdemes óvatosan bánni vele.
Ugyanez igaz azokra is, akik alacsony hisztamintartalmú étrendet követnek. Náluk a szárított gyümölcsök gyakran nem illeszkednek jól az étrendbe. A legtöbb ember számára azonban egy kisebb maréknyi mennyiség még belefér, különösen akkor, ha nem önmagában, hanem más ételek részeként fogyasztják.
Miért nem csak süteménybe való?
Sokan ott rontják el, hogy a szultánát kizárólag édességekhez társítják. Pedig sós ételekben is jól működik, ahol nem az édesség dominál, hanem inkább kerekíti az ízeket. Rizses ételekben, salátákban vagy fűszeres húsok mellett egészen más arcát mutatja, mint egy kalács belsejében.
Reggelinél is könnyű vele dolgozni. Egy kevés joghurtban vagy zabkásában nem desszertté teszi az ételt, inkább teltebbé. Sokan pont azért kerülik, mert attól tartanak, hogy hizlal, miközben gyakran az történik, hogy egy kis adag arany mazsola segít elkerülni a későbbi nassolást.
A szultána nem divatos superfood, és nem is akar annak látszani. Inkább egy régi ismerős, akit túl sokáig skatulyáztunk be. Ha nem túl sokat várunk tőle, és nem is akarjuk mindenáron elkerülni, könnyen lehet, hogy újra helyet talál magának a konyhában. És onnan már nem is olyan könnyű kiszorítani.
