Nem alapozzák döntéseiket kizárólag logikára, és nem bagatellizálják az érzelmeket
Sok tévhit él a magas IQ-val kapcsolatban, mintha a racionális gondolkodás kizárná az érzelmeket. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a valóban hatékony gondolkodók tisztában vannak az érzelmek szerepével, és nem próbálják elnyomni azokat. A döntéseknél figyelembe veszik az emberi tényezőt: egy csapat motivációját vagy egy párkapcsolati dinamika finomságait.
Egy példát említve: egy jól működő menedzser nem csak a számok alapján hoz elbocsátási döntést; számol azzal, hogy az emberek hogyan reagálnak és milyen hosszú távú hatása lehet egy lépésnek. Az érzelmek figyelmen kívül hagyása gyakran rövid távon logikusnak tűnhet, de hosszabb távon visszaüthet.
Nem hisznek vakon a siker mítoszában és a státuszszimbólumokban
Az intelligencia gyakran jár azzal a felismeréssel, hogy a látszat ritkán fed le mély értékeket. Sok magas IQ-s ember kerüli a státuszszimbólumok hajszolását, mert tapasztalatból tudja, hogy a boldogság és a szakmai elégedettség nem feltétlenül mérhető autóval, táskával vagy címkézett ruhával. A mindennapokban ez megnyilvánulhat abban, hogy egyszerűbb életet választanak, vagy a szakmai kihívásokat részesítik előnyben a külsőségek helyett.
Ezt a hozzáállást gyakran lehet látni fiatal szakembereknél, akik inkább energiát fektetnek tanulásba vagy szabadidős projektekbe, mintsem auto- vagy lakberendezési versenybe. Természetesen nem mindenki ilyen, és a kulturális szokások is beleszólnak; itt inkább arról van szó, hogy sok intelligens ember különbséget tesz a valódi érték és a látszat között.
Az intelligencia nem garancia semmi véglegesre; inkább egy eszköz a döntésekhez. A négy említett viselkedés nem univerzális törvény, de az életben szerzett tapasztalatok alapján gyakran előfordul, hogy aki jól bánik az eszével, az előbb-utóbb megtanulja, mit érdemes elkerülni.
