Az idő szerepe a tésztában
A türelem ennél az ételnél is sokat számít. A frissen kikevert palacsintatészta már használható, de ha kap egy kis pihenőt, egészen más arcát mutatja. Fél óra a hűtőben elég ahhoz, hogy az összetevők összeérjenek, a liszt felvegye a folyadékot, és a tészta kisimuljon.
Ez nem kötelező lépés, inkább egy olyan apró szokás, amit sokan idővel magukévá tesznek. Olyankor jön jól, amikor nem sürget semmi, és belefér egy kis várakozás a sütés előtt.
A pihentetett tészta könnyebben terül a serpenyőben, kevesebb buborék képződik benne, és a palacsinták egységesebbek lesznek.
A sütés, amin sok minden eldől
A jó palacsinta nem forró serpenyőn készül, hanem meleg, egyenletes hőfokon. A vajjal dúsított tészta előnye, hogy már az első darab is szépen sikerül, nem kell azzal számolni, hogy az első palacsinta áldozatul esik a kísérletezésnek.
Elég egyszer kikenni a serpenyőt, utána a tészta magától dolgozik. Egy gyors mozdulat, amivel eloszlatjuk, majd türelem, amíg az egyik oldal aranybarna lesz. Amikor a széle elválik az edénytől, már tudni lehet, hogy ideje megfordítani.
Ez a módszer azoknak is magabiztosságot ad, akik ritkábban sütnek palacsintát, mert kevesebb benne a bizonytalanság.
Amikor a palacsinta nem csak lisztből készül
Vannak, akik kísérleteznek, és időről időre előveszik a liszt nélküli változatokat is. Ezek könnyedebbek, más állagúak, és gyakran egy olyan alapanyag adja az alapjukat, ami szinte mindig megtalálható a konyhában.
Nem helyettesítik a klasszikus palacsintát, inkább alternatívát kínálnak. Jó példa arra, hogy egy egyszerű étel mennyi arcát tudja megmutatni attól függően, hogyan nyúlunk hozzá.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
