A falusiak elárulták: így készül a legszaftosabb hagymás pecsenye
Vannak ételek amihez nem recept köt, hanem egy emlék. A szaftos hagymás pecsenye nálam pontosan ilyen. Emlékszem, mennyire természetes volt régen, hogy a hús már előző este be volt fűszerezve. Másnap csak előkerült a serpenyő, és készült is a pecsenye.
A hagymás pecsenye azok közé az ételek közé tartozik, amelyek nem harsányak, mégis emlékezetesek. Nem kell hozzá ritka alapanyag, sem bonyolult technika. Inkább türelem, és az a fajta figyelem, amit az ember akkor enged meg magának, amikor tudja, hogy az ebédnek ideje van.
Sok konyhában ez a fogás hétvégi ebédként él tovább. Előző este indul a készülődés, másnap pedig lassan fő és sül, miközben a lakást betölti a hagyma és a piruló hús illata. Ez az a pont, amikor már senki nem kérdezi, mikor lesz kész.
A hús akkor jó, ha van ideje
A tarját nem érdemes siettetni. Az előző esti fűszerezés nem kötelező, de sokat segít. A só, a bors, a kömény és a pirospaprika nem akar versenyezni egymással, inkább hagyják, hogy a hús íze maradjon középen.
Másnap a szeletek mindkét oldala hirtelen kérget kap. Ez nem a végső sütés, inkább egy ígéret arra, hogy belül szaftos marad. Innen indul a lassabb szakasz, amikor már nem az erő, hanem az idő dolgozik.
A hagyma nem kísérő, hanem alap
A vöröshagyma itt nem dísz. Karikázva kerül a húsra, együtt párolódik vele, és szinte eltűnik a szaftban. Ettől lesz telt, mély ízű az egész fogás, nem csak hús egy kis lével.
A fokhagyma passzírozva csatlakozik, nem tolakodóan, inkább háttérben maradva. A bor felöntéskor még külön érződik, később azonban teljesen belesimul a szaftba. Ha valaki vörösbort használ fehér helyett, attól sem dől össze semmi. Az ilyen konyhai mellényúlások gyakran vezetnek a legjobb megoldásokhoz.
A szaft befejezi, amit a hús elkezdett
Amikor a hússzeletek már puhák, kikerülnek egy hőálló edénybe. A szaft marad, és ekkor kap egy kis figyelmet. A hideg vízben elkevert keményítő segít abban, hogy ne folyjon szét, de ne is legyen nehéz.
A rozmaring csak a végén kerül bele, rövid időre. Nem uralja az ételt, inkább egy halk megjegyzés a végén. A sűrű hagymás szaft visszakerül a húsra, majd a sütőben szaftjára sül az egész. Itt már nincs dolga vele az embernek, csak várni.
Hozzávalók
• hat szelet tarja
• só ízlés szerint
• őrölt fekete bors
• őrölt kömény
• őrölt pirospaprika
• három gerezd fokhagyma
• négy közepes fej vöröshagyma
• két deciliter száraz bor
• három evőkanál hideg víz
• egy teáskanál étkezési keményítő
• egy kevés zsiradék
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Elkészítés
A húsokat előző este befűszerezzük, majd hűtőbe tesszük. Másnap forró serpenyőben mindkét oldalukat gyorsan megsütjük, majd megszórjuk a fokhagymával és a felkarikázott hagymával.
Felöntjük a bor felével és annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Fedő alatt lassan pároljuk, amíg a hús megpuhul. Ez időt kér, de nem figyelmet.
Amikor elkészült, a hússzeleteket kivesszük, a szaftot pedig besűrítjük a keményítős vízzel. Rövid forralás után hozzáadjuk a rozmaringot, majd a szaftot a húsra öntjük. A maradék bort is ráöntjük, és sütőben szaftjára sütjük.
A hagymás pecsenye nem akar több lenni annál, ami. Egy olyan étel, amit jólesik lassan készíteni, és még jobb leülni mellé. Burgonyagombóccal, párolt káposztával vagy csak egy szelet kenyérrel, ez már tényleg ízlés dolga.
Ajánló: Ezt vacsoráztam három napig: könnyebb lett a gyomrom, és a súlyom is csökkent