Így készül nálunk a csípős savanyúság, ami mindig elfogy
A savanyúság nálunk nem mellékszereplő: nem csak ott van a tányér szélén, hanem ugyanolyan fontos része az étkezésnek, mint maga a főfogás. Főleg akkor, ha csípős. Aki szereti, az pontosan tudja, miért nincs belőle soha elég.
Ez a recept nem új és nem különleges, inkább egy bevált házi arányrendszer. Olyan, amit évről évre ugyanígy csinálunk, kisebb igazításokkal, attól függően, mi terem, mi kerül épp az üvegbe. Van benne rendszer, de van benne szabadság is.
A végeredmény pedig mindig ugyanaz: roppanós, karakteres savanyúság, ami nem akar mindenkihez alkalmazkodni.
Hozzávalók
- 6,5 liter víz
- 4 csapott evőkanál cukor
- 4 nagy evőkanál parajdi só
- 1 kávéskanál borkén
- 1 teáskanál nátrium benzoát
- 1 liter 10 százalékos ecet
- Vegyes savanyítani való zöldségek ízlés szerint
- Kapor az almapaprikás változathoz
A lé az alap, itt dől el minden
A savanyúság leve nálunk mindig ugyanígy készül. A vizet egy nagy edényben felforralom, majd hozzáadom a cukrot és a sót. Nem kell túlbonyolítani, ez az arány évek alatt állt be, és stabilan működik.
Amikor a lé felforrt, elzárom a lángot. Csak ezután kerül bele a borkén és a nátrium benzoát, majd az ecet. Fontos, hogy ezek már ne forrjanak együtt a vízzel, így marad meg az egyensúly az ízekben.
A lé ilyenkor már erős, de nem tolakodó. Pont olyan, amilyenhez a csípős zöldségek jól illeszkednek.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
