Hogyan árulkodnak a szokásaink az intelligenciáról?
Az intelligenciáról általában tesztek, iskolai jegyek vagy IQ-pontszámok kapcsán beszélünk. A hétköznapi életben azonban sokkal többet mondanak el rólunk az apró szokások, mint a papírra vetett számok. Ahogyan vitatkozunk, érzelmekre reagálunk vagy döntéseket hozunk, megmutatja, hogy a bennünk rejlő képességeket inkább fejlesztjük, vagy épp visszafogjuk.
Néha elég néhány jellegzetes reakció, és máris látja a környezetünk, hogy nem tanulunk a hibáinkból, ez pedig nagyon frusztráló tud lenni. Éppen ezért érdemes megnézni azt a nyolc szokást, amelyet a pszichológusok gyakran az alacsonyabb szintű gondolkodással vagy a mentális potenciál korlátozott kihasználásával hoznak összefüggésbe.
Hogyan értelmezzük ma az intelligenciát?
A modern pszichológia nem csak a klasszikus IQ-t nézi. Ide tartozik az érzelmi intelligencia is – vagyis hogy mennyire értjük saját érzéseinket, hogyan reagálunk mások érzelmeire, és képesek vagyunk-e higgadtan kezelni a helyzeteket. Fontos szerepe van az úgynevezett végrehajtó funkcióknak is: a tervezésnek, az impulzuskontrollnak, és annak, hogy mennyire tudjuk késleltetni a gyors örömöt.
A szakértők hangsúlyozzák: ezek a készségek nem születéskor dőlnek el. Az agy felnőttkorban is képes fejlődni, ha rendszeresen kap új feladatokat, beszélgetést, tanulást. A minket visszafogó szokások ezért inkább jelzések, melyek arra hívják fel a figyelmet, hogy lenne mit változtatni, és nem egy „bélyeget” jelentenek rólunk.
„Az intelligencia nem csak az, hogy milyen gyorsan számolunk, hanem az is, hogyan reagálunk, amikor valami váratlan történik.”
A cikk folytatódik, nyomj a tovább gombra a hirdetés alatt!
Nyolc szokás, ami inkább gátolja a gondolkodást
A pszichológiai kutatások szerint bizonyos viselkedések – ha gyakran ismétlődnek a munkában, otthon vagy online – összefüggésben állhatnak gyengébb tanulókészséggel, rosszabb helyzetfelismeréssel vagy gyengébb összefüggésben gondolkodással.
1. Új információk kerülése
Nem szívesen olvasunk hosszabb szöveget, nem érdekel minket a részletek, és hamar elkönyveljük, hogy „én már mindent tudok”. Ilyenkor nem fér be új tudás, és automatikusan elutasítjuk mások nézőpontját.
2. Túlzott önbizalom
Amikor valaki ritkán ismeri el, hogy tévedett, és minden visszajelzés ingerültséget vált ki, az intelligencia fejldésének egyik legnagyobb akadálya lehet.
3. Fekete-fehér gondolkodás
A dolgokat és az embereket csak „jó” vagy „rossz” kategóriákba tesszük, nincs köztes tér, nincs bizonytalanság, nincs kivétel. A gondolkodás rugalmatlanná válik.
4. Impulzív reagálás
Hirtelen, meggondolatlan megjegyzések, sértő megnyilvánulások, azonnali válaszok – még mielőtt a másik befejezné a mondatát. Így esély sincs a valódi megértésre, és elszáll a közös kommunikáció.
5. Stereotípiák átvétele
Ahelyett, hogy ellenőriznénk a tényeket, átveszünk leegyszerűsítő véleményeket bizonyos csoportokról, emberekről vagy helyzetekről. Így lassan megszűnik a saját kritikus gondolkodásunk.
6. A legkönnyebb út választása
Mindig a legegyszerűbb tevékenységet keressük, kerüljük az erőfeszítést, halogatjuk a feladatokat, már az első akadálynál feladjuk. A szellemi inaktivitás hosszú távon ugyanúgy rombol, mint a fizikai tétlenség.
7. Kritika nélküli tartalomfogyasztás
Elég egy cím, egy mém, egy pletyka, és máris véleményt alkotunk, anélkül hogy ellenőriznénk, honnan származik. Ez az egyik leggyakoribb formája a kritikai gondolkodás hiányának.
8. Nem tudunk figyelni a másikra
Folyton közbevágunk, uralni akarjuk a beszélgetést, csak a saját érveinket ismételjük. Nem az a cél, hogy megértsük a másik oldalt, hanem hogy nyerjünk a vitában.
A fenti szokások akár össze is adódhatnak. A közös nevező mindig ugyanaz: gyengébb kritikai gondolkodás és vonakodás a nézőpontváltástól, még akkor is, ha meggyőző érvek jelennek meg.