Így készül a jó nokedli, lépésről lépésre
A tojásokat egy tálba ütjük, hozzáadjuk a sót, és gyorsan elkeverjük. Ezután jön a liszt, majd fokozatosan a víz, annyi, amennyit felvesz. Itt jön a lényeg: nem cél a tökéletesen sima massza. Akkor jó, ha sűrű, de még éppen szaggatható, és a kanálról lassan, nehezen csúszik le.
Amint összeállt, abba kell hagyni a keverést. Nem kell tovább dolgozni rajta, nem kell „szépre” keverni. Ha extra puhát szeretnél, ennél a pontnál keverhetsz bele egy kanál tejfölt vagy kefirt, esetleg egy csipet sütőport, de csak pár mozdulattal.
Közben egy nagy fazék vizet felforralunk, és jól megsózzuk. A masszát frissen érdemes kiszaggatni, nem váratni. Ha állni hagyod, a tészta idővel feszesebb lesz, és ez a kifőtt állagon is érződik.
A szaggatást követően megvárjuk, amíg a nokedlik feljönnek a víz tetejére, majd még egy rövid ideig főzzük, aztán szűrővel kiszedjük. Ha nem azonnal tálalod, egy kevés zsiradékot vagy vajat érdemes ráforgatni, hogy ne tapadjon össze.
Miért működik ennyire a „kevesebb keverés” szabály?
A jó nokedli állaga nem attól lesz könnyű, hogy sokat dolgozunk rajta, hanem attól, hogy nem. Egy rövid keverés, friss szaggatás, forró sós víz, és máris megvan az a puha, laza galuska, ami pörkölt mellé pont úgy ül, ahogy kell.
A nokedli azért szerethető, mert egyszerű. Nem kér sokat, csak azt, hogy hagyjuk békén. Ha ezt megadod neki, a tányéron már vissza is adja.
Ajánló: A nagymamám liszt nélkül paníroz: azóta máshogy el sem tudom képzelni a rántott húst
